A tánc sokszor sokat követel
meg tőlünk. Időt, energiát, odafigyelést. Egyik tanítványunk jelezte, hogy a
magánéletben túlterhelt, ezért jelenleg a fellépésre szánt koreográfia
finomítása nehézségekbe ütközik és nagyon megterhelő számára. Válaszunkban elmondtuk
véleményünket, mert úgy gondoljuk, csak így tudunk fejlődni. Azzal, hogy elmondtuk a véleményünket még másik száz
oktatónak az álláspontját képviseltük.
Álláspontunk elkötelezett
oktatóként pedig az volt, hogy igen, a tánc sokat követel tőlünk, de
emellett nagyon sok mindent ad:
Mindenkinek vannak nehéz élethelyzetei,
problémái. Ezeken a problémákon nekünk a tánc segített felülkerekedni. Óra után pedig megnyugvást és örömöt éreztünk. Bár újra
eszünkbe jutnak a gondok, de így nyugodt lelkiállapotban újra gondoljuk a felmerült
problémát és már nem is tűnik olyan megoldhatatlannak.
A tanítványunk ezt a
választ úgy értékelte, hogy elítéljük őt és nem tudjuk megérteni az ő
helyzetét, nem is érthetjük, mivel nekünk nincsen gyerekünk.
Minden nőnek a legfontosabb
dolog az életében a gyermeke. Fontos, hogy sok időt töltsünk együtt, de sokat
számít az együtt töltött idő minősége is. Éppen ezért az anyáknak is szükségük
van kikapcsolódásra, feltöltődésre, hogy kiszakadjanak a mindennapok problémái
közül, hogy azután nagyobb türelemmel és odafigyeléssel fordulhassak
gyerekeikhez. Mi oktatóként ezt így gondoljuk és ebben tudunk segíteni.
Egy oktató
mindig a legjobbat akarja a tanítványainak, elkötelezett táncosként pedig a
tánc által próbál segíteni tanítványainak egy-egy helyzetben. Kötelességünk
megvilágítani a tánc pozitív oldalát, lelkünkre gyakorolt pozitív hatását. Egy
oktató nem ítélkezik, hanem a tánc által próbálja megkönnyíteni mások életét.
Ami nem könnyű.
Az oktató is
ember, neki is megvannak a maga problémái, terhei. A mi problémáink is lehetnek
sokrétűek és bizony nagyon komolyak. A problémák minket is próbára tesznek,
ugyan úgy mint tanítványainkat. Ezeket sem kell lebecsmérelni, mert nem látunk
bele a másik életébe, mert lehet hogy egyik tanítványunk sem cserélne velünk.
Mi azt gondoljuk, hogy ez is egyfajta ítélkezés. De ezt sokan nem látják, mert
folyton mosoly van az arcunkon….mivel táncolhatunk és ebből az örömből adhatunk
másoknak is.
El kell
fogadnunk, hogy sok mindenen nem tudunk változtatni, de a hozzáállásunkon IGEN.
Erre tanít minket ez a tánc…erre tanít
az élet.
A tánc által
teljesebbek leszünk: jobb anyák, jobb feleségek. Mind a családunknak, mind a
környezetünknek többet tudunk adni.
Éppen ezért táncolni csak
szívvel-lélekkel lehet. Örök szenvedéllyel….
Anita & Dia